A legrosszabb helyzetekből a legjobbat kihozni, az erős jellemek sajátja. Ahelyett, hogy a kardunkba dőlve várnánk a világvégét, célszerű valami hasznossal tölteni időnket így karantén idején is. A következő olvasmányok azonban nem csak mostanában, hanem általában véve is sok értékes üzenettel szolgálhatnak.

Olyan könyveket gyűjtöttem most össze, amiket legalább egyszer az életben el kell olvasnia mindenkinek. Egyrészt mert remek alkotások, másrészt mert üzenetüket tekintve mai napig nagyon aktuálisak (meg amúgy sem árt néha egy kicsit művelődni.:)) Röviden, direkt nem mai bestsellereket ajánlok, azokba úgyis mindenki lépten-nyomon belefut, viszont az alább felsorolt művek, méltatlanul porosodnak érintetlen állapotban polcainkon. Ha már olvasta őket akkor épp itt az ideje újból elővenni, ha pedig még nem, akkor sosem lesz jobb alkalom rá.

5. Lev Tolsztoj: Feltámadás
Az orosz író életének utolsó évtizedében alkotta meg az egyik nagy erkölcsi dilemmát feszegető alkotását. A fő sztori röviden, hogy Nyehljudov herceg titkos kalandba bonyolódik a szegény sorból származó Katyusával, kinek később teljesen kisiklik élete. A nagy kérdés, hogy vajon felelős-e a herceg mindazért, ami a szegény lány életében történik? Vajon mennyire vannak hatással cselekedeteink mások életére? Lehet, hogy egy-egy hibánk, át nem gondolt cselekedetünk a másik életébe kerülhet? Ezt feszegeti a mű, természetesen egy nagy adag politikai áthajlással is. Sok szempontból ma is nagyon aktuális darab, érdemes rá időt szánni.

4. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
A hat részből álló klasszikus fő kérdése, hasonló az előző mű feltevéséhez; van e jogunk dönteni a másik ember sorsáról? A különbség talán annyi, hogy itt egy tudatos (rossz) döntés köré épül a cselekmény. Maga a történet nem túl bonyolult, a lélektani vonatkozás a mérvadó. Dosztojevszkij a lelkiismeret gyilkos erejét, a feltétel nélküli szerelmet, és lelkünk testünkre gyakorolt hatását is megjeleníti a könyvben. Nem egyszerű olvasmány, de az életben legalább egyszer mindenképp bele kell vágnunk.

3. Emily Bronte: Üvöltő szelek
Ez egy kicsit könnyedebb fajta klasszikus, az előzőekhez képest. A cselekmény bővelkedik izgalmakban így mondhatni, hogy a letehetetlen könyvek kategóriájába is sorolhatnánk. Fő üzenete, hogy a beteges, már-már megszállott szerelem többet képes ártani az embernek, mint azt elsőre gondolnánk. De attól, hogy ez egy  szerelmi történet még ne gondoljuk azt, hogy tipikus, romantikus lányregény. Inkább egy izgalmas, feszített tempójú dráma, amit ha egyszer elolvasunk, még jó sokáig nem tudunk majd kiverni a fejünkből.

2. George Orwell: 1984
Ezt a könyvet, senkinek sem kell bemutatnom, hiszen biztos, hogy az is hallott róla, aki esetleg még nem olvasta. Az alkotás egy disztópia, vagyis egy olyan jövőképet ábrázol, amiben egyikünk sem szeretne élni. A mű középpontjában egy olyan állam áll, ami mindent és mindenkit felügyel, vagyis folyamatosan megfigyeli az embereket még az otthonukban is, és elvárja, hogy mindenhol, minden helyzetben az elvárt normáknak megfelelően viselkedjenek. Ez a fajta irányítás a mű végére brutális mértéket ölt, és az utolsó oldalak olvasása közben szinte sokkot kap az olvasó, annyira hatásosan beszippant, ez az alaposan felépített szörnyű új világ.

1. Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
Nem hiába hagytam ezt az első helyre. Számomra ez minden idők legnagyobb életbölcsességeinek örök lexikonja. Túl a politikai, a szerelmi, a történelmi, és a filozófiai síkon, egy nagy globális eszmecsere magáról az életről, az életünkről. Néhol kicsit elvont, de nagyon is valóságos kérdéseket feszegető műről beszélünk. Szerintem a jelenlegi helyzetünkre vonatkozóan is érezhetünk benne egy kis áthajlást, hiszen az elviselhetetlen könnyűség, ami a mindennapjainkban ránkzúdul, valójában egy brutál nehéz dolog, amivel meg kell küzdenünk. A mű alaptézise is ez; a könnyű-nehéz ellentétének szembeállítása, többféle vonatkozásban.

Facebook: Rúzsfolt Blog