Hallott már a tradewife kifejezésről? A "régi-új" trend, miszerint a nőknek a konyhában a helye, új értelmet nyert. Íme a fontosabb tudnivalók, magyarázatok, és egy kis konklúzió.

A tradwife kifejezés a traditional wife, vagyis a hagyományos feleség kollokációból ered. Mint azt a név is mutatja, a lényeg, hogy a házaspár női tagja, a hagyományos értékeknek és elvárásoknak megfelelően a családnak, az otthonnak szenteli életét. Ez azt jelenti, hogy amíg párjuk dolgozik és pénzt keres, addig a nők otthon látják el a háztartást. Főznek, mosnak, takarítanak, röviden dolgoznak, "csak" otthon. Tehát a régi normáknak megfelelő "tökéletes családmodell" szerint élik minden napjaikat. A férj gyűjtöget és vadászik, a nő az otthon melegét ápolja és várja haza urát a megterített asztalnál. Ennél a résznél azért érdemes kiemelni, hogy az otthon elvégzett házi munka, cseppet sem könnyebb egy hivatalosan bejelentett munkánál, és ha még egy csecsemő, vagy kis gyerek is hozzájön, azt is kijelenthetjük, hogy talán még nehezebb is mint egy átlagos irodai munka a hivatalban. 

A 90-es évek legfeministább irányzatával, a Szex és New york sorozat független szingli lányainak irányzatával ellentétben, itt közel sem az önellátó, jéghátán is megélő nőideál van hangsúlyozva. Épp ellenkezőleg, a tradwife lényege a házasság kohéziójának megteremtése, ami régen úgy működött, hogy amíg a nő az otthoni harcokat vívta, addig a férfi a külvilágban csatázott, és védte meg családját mindentől, megteremtve nekik az alapokat. Tehát egyáltalán nem egy új keletű dologról van szó. Sőt inkább egy visszakanyarodási kísérlet az alapokhoz, szembeszállva a független, erős és leginkább szingli feminista irányt képviselőkkel szemben.

Lényeges kiemelni, hogy több kényes pont is adódik az irányzat kapcsán, amit mindenképp át kell beszélni, mielőtt hódolni kezdenénk az "új" irányzatnak. A legkézenkfekvőbb, hogyha a feleség otthon van, akkor nyilván fizetést sem kap, ergo egy jövedelemből kell megoldani a létfenntartást, ez itt Magyarországon nem biztos, hogy mindenkinek menne. Másrészt az is felmerül, hogy az otthon töltött hosszú évek után, ha Isten ne adja válásra kerül a sor, mi lesz az akkor már exfeleség jövőjével. Nincs bejelentett munka, nincs tapasztalat hirtelen kicsúszhat minden az ember lába alól. Aztán itt vannak, a jól ismert kérdések, az emancipációról, az új kihívásokról, feladatokról, célokról és ambíciókról, amit nem biztos, hogy otthon a négy fal között maxra tudna bárki is járatni.

Vannak persze egyértelmű előnyei is a dolognak. A meleg étel, a tiszta ház, a gyerekekre szánt tartalmas idő és a házasság mint jól működő kohézió, ahol mindenki a saját szerepeit betöltve működik és mindezt élvezi, igazán csábító lehet, azoknak, akik hisznek ebben. Megjegyzem, csöppet sem elítélendő. ha nőként valaki arra vágyik, hogy óvják, védjék, megteremtsék  azokat a körülményeket neki és gyermekeinek, amiből végső soron, ő hozza ki majd otthon ki a maximumot. 

A lényeg itt is, mint minden kardinális kérdésnél, hogy ketten kell eldönteni, mit is akarunk és várunk az élettől. Mi az a szerep, ami kielégítő akár a férfi akár a nő számára és miben tudná magát igazán jól érezni. A feminizmus főbb üzenete sem az, hogy utálunk mindent ami régi és imádjuk az új keletű független szingliséget, hanem a választás szabadsága. Röviden, hogy minden nőnek (és persze férfinak is) jogában állhasson dönteni, mindentől és mindenkitől függetlenül. Ez az alapja egy jó házasságnak, és egy jó életnek, tök mindegy hogy az hagyományos elveken vagy innovatív alapokon nyugszik-e.