Minden kapcsolatunk, a barátainkkal, a régi és új szerelmekkel, a tanárokkal majd később a munkatársakkal befolyásol, alakít minket. De mind közül a szülő-gyermek kapcsolat a legerősebb és ezzel párhuzamosan a legbonyolultabb is, főleg ha anya-lánya kötelékről beszélünk.

Egy anya, normális esetben (és most tekintsünk el az extrém helyzetektől) soha nem akar mást, mint gyermeke boldogságát, így minden cselekedete akár jól, akár rosszul sül el csak erre hajaz, még ha ezt sok ideig nem is látjuk be. Igen, sok ideig, mert hát valljuk be sokunknál elhúzódnak a kamasz évek, az "anyának, tényleg igaza van" fajtájú elgondolások, lassú, majd gyorsabb beismerések tekintetében. Nincs is ezzel baj, valószínűleg kódolva van náluk az a fajta szeretetnyelv, ami elnézi a legbutább, legönzőbb, legmakacsabb énjeink megnyilvánulásait is, akár éveken keresztül. De mi az, amit a szereteten kívül még adnak nekünk? Ha lehet ennél többet persze, és igen a válasz jön is, hogy lehet, sőt mi több látatlanba, mondhatni ösztönösen kapunk még valami pluszt az együtt töltött idő alatt, mégpedig mintát az életről. A különböző helyzetek lemeccseléséről, az érzelmek megélésről, a konfliktus kezelésről, párkapcsolati kérdésekről, és a gyakorlati élettel kapcsolatosan is, olyan alapot kapunk anyáinktól, ami egy életre belénk rögzül, belénk ivódik. Nincs olyan, hogy tökéletes minta, mert ahogy tökéletes ember úgy tökéletes anya sincsen. De pont ez a lényeg, hogy a kismillió hibát, amit vétünk és véteni fogunk még az elkövetkezendő évek alatt, hogyan tudjuk orvosolni. Arra szolgál a minta, hogy az életre valóságunkat eszközölje, és ezt a szüleink nélkül sokkal nehezebb lenne megtanulni. Mert akár elismerjük, akár nem a legrosszabb szülő-gyerek viszonyból is tanul az ember valamit, ha mást nem, akkor azt, hogy Ő nem akar majd ilyen lenni, és kikerülve a hibákat, saját gyermekénél, majd mindent másképp csinál. (Persze, az, hogy kamaszként úgy gondoljuk, mi biztos másképp leszünk majd a sajátunkkal, semmit nem jelent...:))

Szóval minta....Egy anya-lány kapcsolat túl a határtalan szereteten, minta is méghozzá magáról az életről. Azért is van, hogy sok házasságban évek után hangzanak el a "pont olyan vagy mint az anyád" típusú mondatok, meg azért is érzi az ember lánya egyre gyakrabban már a 20-as évei derekán is, hogy úgy gondolkodik mint az anyja, mert bizony ez valóban valamiféle ösztönös átvétel lehet. A gyermekkori utánzás, ami alapján beszélni, szavakat formálni, járni, enni, inni megtanulunk tovább fejlődik és egész élet-minta leutánzásáig terjed bennünk. És akkor jönnek majd az erkölcsi határok feszegetései, a szerelmi kapcsolatok mibenléte, a különböző felelősséggel kapcsolatos dolgok kezelése, ezeket mind-mind hozzuk otthonról és bár rengeteg szó esik az apa-lánya kötelékről, meg arról, hogy egy nő felnőttkori szerelmi életét mennyire meghatározza az édesapjához való viszonya, ámbátor én nem félnék kijelenteni, hogy az édesanyáinkhoz való viszony is legalább annyira meghatározó. Hiszen a nőiesség, a szeretet igénylése és adása, maga a gondolkodásmódunk a férfiakról már alapvetően abban csirázik, amit anyáinktól látunk és tanulunk. És ez - azt hiszem - ez pont így van jól.

FACEBOOK: Rúzsfolt Blog