Hogyan is működhet egy egészséges (pár)kapcsolat jól működő érzelmi intelligencia nélkül? A fenti zárójel jól indokolható, hisz nem csak a szerelemben múlik sok az önismereten, az empátián. Barátságok ezrei mennek rá a beleérző képesség, megértés hiányára.

 Az érzelmi intelligencia (EI) az intelligencia vagy a képességek azon fajtája, ami a saját és mások érzelmeinek érzékelésével, kezelésével és pozitív befolyásolásával kapcsolatos. (wikipédia) Már a definíció is adja magát: amíg magammal nem vagyok rendben, addig minden kapcsolatom lefutott ügy. Veszett fejsze.
Érdemes hát, az alapoktól indulni és onnan építkezni. Ám ezeket az alapokat sok esetben nem olyan könnyű megteremteni, mint azt elsőre gondolnánk.
Ha a következő kérdésekre őszintén választ tudunk adni, akkor talán arra is képesek lehetünk, hogy másokhoz kötődni tudjunk, a megfelelő építő jelleggel.
- Ki vagyok?
- Mi a célom?
- Mi a legnagyobb álmom?
- Mitől félek a legjobban?
- Boldog vagyok-e? Ha nem, tudom-e, hogy mit tehetek, azért, hogy ez változzon?

Le merem fogadni, hogy sokan már itt elakadnak, ködösítenek, vagy épp szemüket forgatva kihátrálnak a válaszadás felelőssége alól. Viszont, ha valaki nagyjából képben van a válaszokkal, az önmagával is el tud számolni így adott, hogy jó úton jár afelé is, hogy máshogy jól tudjon viszonyulni. Ha önmagunkat el tudjuk helyezni abban a bonyolult rendszerben, amiben élünk, amit életnek nevezünk, akkor mások felé is hiteles képet adva tudunk fordulni. Érzelmeinket ezáltal meg tudjuk élni, ki tudjuk mutatni és megértjük azt is, hogy mi a kapocs gondolataink és tetteink között, vagyis, hogy mit miért teszünk, mi, mit vált ki belőlünk, milyen hatással vannak ránk az adott körülmények stb.

Mikor ez adott, akkor könnyebb a másik helyzetébe is beleképzelni magunkat, együtt tudunk működni, és jótékony kapcsolatokat kialakítani akár baráti, akár párkapcsolati szinten. Röviden; tudunk jól szeretni. Mert, mint tudjuk, szeretni is többféleképpen lehet és nem is mindig olyan egyszerű a jó módon tenni azt. De egy kis önismeret meg egy jó nagy adag empátia már egész jó út lehet a másik felé.
És ugyanez visszafele is, mikor minket vesznek körbe egocentrikus energiavámpírok, jobb minél előbb felismerni és lelépni, mielőtt nagyobb kárt okoznak bennünk, mert az élet rövid, az éveink értékesek és olyanra pazarolni, aki nem érdemli meg nem érdemes. Bár őket sem a rosszindulat hajtja, de mégis sokszor többet árthatnak a nulla érzelmi intelligenciával megáldott embertársaink, mint akik szándékosan akarnak ártani nekünk. 

Felelősséget csak saját magunkért vállalhatunk, mindenkinek a maga dolga, hogy mit és mennyit tesz meg a másikért és leginkább önmagáért, de tény, ha az önmagunkba fektetett energián nem spórolunk, triplán is megtérül a befektetett idő, és az érzelmi intelligencia, minden máshoz hasonlóan igenis fejleszthető, tanulható készség, mellyel tartozunk társunknak és leginkább önmagunknak.