Hogy mit szeretek a Karácsonyban? Nyilván nem a tolongást, meg a türelmetlen emberek jajveszékelését, sőt mi több nem is az ajándékok hoznak lázba. Ez valami olyasmi lehet, mint a zene, vagy az irodalomkedvelőknek a könyvek, a divat őrülteknek meg a ruhák, valami, ami összeköt. Attól függetlenül is összeköt, hogy épp mérnök vagy, vagy designer, szakács, vagy magyar tanár. Mindenkit érint, kit így-kit úgy, de nem tudsz úgy elhaladni az utcán, "ilyenkor decemberben" hogy ne hallj legalább egy hangfoszlányt a közeledő ünnepről.

Szokták mondani, hogy a szeretet, az ami összeköt, na és tessék, épp ez az! A karácsony maga a szeretet csak kézzel foghatóbb formában. Szeretet adunk azzal, hogy futkosunk a legjobb ajándékokért, hogy meleg ételt főzünk az ünnepi asztalra, hogy időt szakítunk a régi ismerősökre legalább egy rövid e-mail formájában, vagy a facebook cset által, hogy eszünkbe ötlenek a régi barátok és melegséggel gondolunk rájuk, hogy megállunk egy röpke másodpercre és legalább elmosolyodunk azon, hogy itt az év vége, és basszus túléltünk egy újabb, nem könnyű, de alapjában véve nem is olyan rossz évet!! Arról nem is beszélve, hogy azért akiben nem bújt túl mélyre a gyermek, az egy kis csodát is lát a néha-néha szállingózni kezdő hóban (kössz globális felmelegedés..!) vagy az emberek egy-egy kedvesebb szavában, a mézes kalácsokban vagy az arra hajazó újabbnál újabb forradalmi sütikben, vagy épp a bevásárlóközpontok idióta díszeiben, amik ugyebár olcsó, műanyag, kínai csili-vili giccs darabkák, de mégis ilyenkor annyira kellenek! Még a legnagyobb grincs-jellemeknek is, akikben egy csepp karácsonyi-szellem sincs jól jönnek ezek a dolgok és hiába kívánják őket a pokolba, be nem vallanák soha, de hiányoznának ha nem lennének, még bizony nekik is!

Mert hát mégis csak az teszi kerekké az évet, hogy lótunk-futunk, izgulunk, sírunk, nevetünk, ünnepelünk és lehetőleg mindezt együtt.Ha mással nem is legrosszabb esetben a hentes bácsival, aki tegnap olyan aranyosan mosolygott, vagy a buszsofőrrel aki bevárt engem és nem hiába futottam ki a lelkem, hogy elérjem a buszt, vagy tudom is én, Erzsi néni kis unokájával, aki hetente egyszer mindig meglátogatja a szomszédban lakó kedves öreg nénit, és én is mindig úgy örülök a vékony kis gyerek hangnak, mintha hozzánk jönne. Bárkivel is, csak nem egyedül.

UI: Igen, én egy vérbeli karácsony őrült vagyok, akit nem lehet lelőni augusztustól az ünnepi zenékről, ilyenkor meg már végképp nincs más témája, csak a nagybetűs ünnep, de nem félek vállalni és bízom benne, hogy ez mindig is így lesz, sőt mi több kívánom mindenkinek így karácsonyra hogy legyen része legalább pár napig hasonló őrületben, és hasonló nagy szerelembe, mint, ami engem a Karácsonyhoz köt!

FACEBOOK: Rúzsfolt Blog