A következő pár sorban kifejtem véleményem a 20-on éves nők egyik legkedveltebb témájáról, az ilyenkor még totál új fényben tündöklő nagy lépésről, a kedvessel való összeköltözésről. Hogy az összecuccolással változnak-e a viszonyok? Több energiát igény-e a kapcsolat mint egyébként? Sülhet-e el rosszul? A válasz igen, igen, igen! Háromszoros igen.

Nem tudom, ki hogy van vele, de én úgy érzem egy kapcsolat két ember függetlenségén is alapszik. Ez pont annyira fontos lehet, mint az egymásrautaltság része. Olyasmi mint az egyenesarányos függvény dolog. Na most én sose voltam matematikus, de azt hiszem az összeköltözéssel ebből az egyenesarányos dologból hirtelen fordítottan arányos lesz. Gondoljatok csak bele, sokkal több vele és baromi kevés nélküle! Ez párhuzamosan azt is jelenti, hogy sokkal kevesebb én, és milliószor több Ő. Az összecuccolásba ugyanis vajmi kevés csajos buli, a depis délután, és az egyedül filmnézős péntek este se fér sűrűn bele. Vagy legalábbis jócskán minimalizált számba kerül sor ezekre. Mert ha nincs is semmi tiltva, ha lenne is rá lehetőség, akkor sem olyan már a felállás, mint a kolis évek alatt, vagy szingliként egy albérletben. Szóval felüti fejét az önmegadás, és hirtelen nem is kezdő, hanem rögtön mesterfokon állít be!

Aztán ott vannak a hírből már jól ismert büdös zoknik, koszos alsó gatyák, mosatlan tányérok, a kajamaradék maró bűze akár a szobában is ecetera ecetera... A reggeli romantikusnak hitt készülődésekből hirtelen, "ne trónolj már annyit a budin!" kontra  "már fél órája bent vagy cica, el fogok késni!" kezdetű monológok jöttek világra, az édes összebújások helyett jönnek az ingerlékenyre váltó, munka utáni, álarc nélküli jelenések. A konfliktusok a szennyes ruhákkal együtt megszaporodnak, és csak nézünk jobbra meg balra, hogy tényleg erre vágytunk-e egész eddigi életünkben? Valaki más ruháit mosni, valaki mással osztozni a kényelmes nagy ágyon, valaki más után mosogatni, valaki mással meccselni a fürdőért reggelente, valaki máshoz igazítani a barátnős estéket és valaki mást magunk mellé helyezni akár egy életen át is? Igen, magunk mellé, mert hát nem azt mondom, hogy mindig mindenben elsőbbséget kell élvezzenek a büdös zoknis hímek, de azért egy nagyjából egyenrangú felállás nem árt, szóval az egyenlet 50-50%-os lett, félig Te és félig Ő. Nem nagyon van már olyan, hogy ÉN, max félig, a másik fele már TE lettél barátom és ha azt akarjuk, hogy működjön, akkor a TE is megszűnt, max félig él még, akárcsak az ÉN.

És hogy tényleg ennyire borzasztó-e a helyzet? Egyáltalán nem hinném. Nekem alapvetően bejött a dolog és azt hiszem ez mindig azon áll vagy bukik, hogy mekkora a szerelem mértéke és értéke. Bizony, bizony, mindig az a fránya szeretet, meg a megbecsülés, egymás tiszteletbe tartása és az a bizonyos kompromisszum. Mennyit hallottuk már, de nem? Van is benne valami, de szerintem ez az összeköltözősdi sokkal ösztönösebb módon történik, mint ahogy azt a sok ehhez hasonló cikk leírja. (HAHAHA:))  Úgy gondolom, hogy a konfliktusok szimpla elnézéssel és egy kis toleranciával kiküszöbölhetők, a büdös zoknik, koszos alsógatyák mosógépbe tétele pedig nem különösebb erőfeszítés, egy esti lábmasszázsért cserébe meg pláne, hogy nem. :)  A szennyes edények, akár felváltva is elmoshatók, a csajos esték pedig közel sem törlődnek 100%-osan a programtervből, csak alakul a mennyiségük, hiszen az igénye sem az lesz már ilyenkor az ember lányának, hogy heti 2x minimum berozézza magát a barátnőkkel karöltve. Röviden, a viszonyok talán változnak, de amíg az alap nem inog, addig azt hiszem nincs baj. És ami azt illeti, egyetlen nehéz nap utáni összebújós estét sem adnék azért, hogy ne kelljen zoknikat mosnom, vagy a fürdőre várnom. Tudjátok hogy megy ez, valamit, valamiért. És ha van biznisz, ami megéri az árát, akkor ez duplán megéri.

FACEBOOK: Rúzsfolt Blog