A jól ismert idézet a klasszikus Barátság extrákkal című filmből: "Miért gondolják a nők, hogy csak manipulációval érhetnek el valamit? - Történelem, személyes tapasztalat, romantikus filmek." 

BUMM.

Azért ez sem fekete-fehér...

Érezted már úgy, hogy megijedtél, túlságosan őszinte vagy valakihez? Kitárulkoztál és cserébe nem azt kaptad amit vártál, így jobbnak érezted ha visszabújsz a csigaházba? Valahol itt lehet a gyökere ennek a manipuláció dolognak is, hisz mi sem mindig céljaink érvényesítése végett hagyatkozunk befolyásolási erőinkre.
Vajon hol van az a bizonyos határ a megfelelő érzelem kinyilatkoztatás, és a jótékony taktikázás között? Mikor kell elővennünk a jól ismert álarcot?

Rengeteg lány ismerősöm van, akik úgy gondolják, hogy egy kapcsolatban bizony a szerepjátszás majd hogy nem annyira elengedhetetlen, mint az őszinteség. Oké, fontos a mérlegelés, hogy mikor, mit és főleg hogyan mondunk ki kedvesünknek. De bennem felmerül a kérdés, ennek kapcsán, hogy mit ér egy kapcsolat őszinteség nélkül? Mármint teljes őszinteség nélkül? Álmaim Hercegét egy olyan pasinak képzelem el, aki elfogad olyannak amilyen vagyok a gonosz oldalammal együtt a legrosszabb formámban is és a kevésbé szerethető részeimet is imádja. És akkor most "Ébredj Csipkerózsika!" ?  Ha így működne egy kapcsolat, akkor nyilván válásból sem lenne annyi, mint amennyi van. Tehát sokszor jobb bevetni a maszkot és nyelni, vagy szép csomagolásban nyújtani át mondandónkat, vágyunkat párunknak, hogy kedvezőbbnek hasson a helyzet. Igen, ez ideig óráig működik is, de pár hónap vagy maximum év után befuccsol a vállalkozás és rájövünk, hogy egész életünkben bizony nem lehet felkelés előtt kiosonni és fogat mosni...

Az őszinteség, az alapozó nélkül való tálalás igenis fontos része egy komoly kapcsolatnak! Kimondani, amit akarunk és őszintén elvárni dolgokat két felnőtt valamire való egyezségében jól kell hogy működjön. Ha ugyanannyit adsz bele, mint amennyit elvársz, akkor igenis mennie kell. Egy párkapcsolat nem csupán a mézes-mázos nagy szerelemről szól, hanem kemény megalkudások sorozatáról, amit oda-vissza mindekettőtöknek be kell vállalni, hogy működjön a dolog. Részemről ebbe nem igazán fér bele a híres női manipuláció, csak ideig-óráig. Egy idő után ugyanis kiborul a bili és alig várom, hogy levethessem a taktikus nő merev álarcát.

Mondhatni, hogy ahány ház, annyi szokás, de nem hiszem, hogy bárki is képes úgy leélni egy életet, hogy ne kívánkozna a ki a ravasz nőstény szerepből, történelem, meg romantikus filmek ide vagy oda. Az már megint más, hogyha valamit nagyon akarunk és a szép őszinte szóval nem megy, akkor jöhetnek az okosságok. Ez azt hiszem csak egyszerű ész-játék, hisz partnerünk is rég tudja már, hogy mi a célunk ezzel, mégis bele megy a játékba, talán épp azért, mert Ő is élvezi. :)