Irányításmánia - és a lelki terror ezer arca

Adott egy viszonylag jól működő párkapcsolat, sok nevetéssel, jó szexszel, utazgatásokkal és a megszokott szürke hétköznapokkal meg egyre több szőnyeg alá söpört konfliktussal. Hol csúszik el a "majdnem minden jól működik közöttünk" történet két felnőtt ember között?

can-the-harrison-assessment-be-manipulated.jpg

A kontroll mánia sokféleképpen jelentkezhet, attól függően, hogy kinek mi a gyengéje, vagy épp milyen az adott személyisége, vagy hogy mit hozott otthonról.

Egyik jellemző megnyilvánulása az akaratlanul is társát bábként használó nárrcisztikus ember esete. Néha magunk sem értjük, mi lehet a baj, csak azt érezzük, hogy valami nem oké. Mintha a szánkba adnák a szavakat, mintha nem is saját gondolataink járnának a fejükben, mindig valaki más hangján szólna az a belső hang, nevezetesen párunkén.

A manipulatív emberek legismertebb védjegye, hogy feltűnés nélkül befolyásolják szinte ösztönösen társukat. Ez az ösztönös azt jelenti, hogy van, mikor észre sem veszik, hogy a másik szájába adják a szavakat és saját nézeteiket erőszakkal tuszkolják a másikra. Sok esetben maga a manipuláló fél is áldozat mert nincs tudatában tetteinek, és csak néz bambán ha valaki szembesíti hibáival, persze ez még nem ment fel senkit a felelősség alól.

 

Aztán ott van a családi pénztáros, aki minden egyes elköltött forintról tudni akar, és sok esetben indoklást is vár. Mikor? Mennyit? Miért költöttél? Ez is az irányítani akarás egy tipikus eszköze, mert hát az illető kézben akarja tartani a dolgokat - jelen esetben a családi kasszát -  oly annyira, hogy egy pillanatra sem képes elengedni a vezér szerepét, és csak nála futhat össze a kiadások listája.

Ezzel az a gond, hogy a másik fél joggal érzi magát elnyomva, hiszen amellett, hogy nem csinálhat azt és úgy, ahogy szeretne, még a bizalmat sem kapja meg, vagyis teljes az elnyomás. Pedig ahogy a féltékenykedés vonatkozásában is alap a bizalom -  mint mindenki tudja és hangoztatja - úgy a másik értékítéletében is bíznunk kéne, magyarul, hogy tudja mit, miért és mikor költ a családi büdzséből.

 

Aztán itt van az önjelölt időbeosztó, aki társa idejével szeret bőszen gazdálkodni. Ők a nagy szervezők, az utazások, kiruccanások fő támogatói, akik előre megírják, hogy mikor lesz az éves szabadságolás a családban és kezükbe veszik a hétvégék leszervezését is, sokszor teljesen önkényesen. Ez egy darabig még jó is lehet, de mikor a spontaneitás rovására megy a sztori, az már baromi idegesítő. Mert hát bármikor bejöhet egy hirtelen jött ötlet kapcsán egy péntek esti sörözés a haverokkal, vagy egy szombat esti csajbuli, de a kontrollmániás csapattag, nem lesz jó teamplayer ha átszervezik az előre beprogramozott tervét.

 

Ennél az utolsónál is, - a többihez hasonlóan - valami mélyen gyökeredző baj van, amire jó minél előbb megoldást találni, mert az összes típus mögött valami régen elnyomott, sokszor magunknak is alig-alig beismert rossz tulajdonság, vagy épp sérelem áll, amit muszáj orvosolni, hogy kapcsolatunk ne csak egy "majdnem jól működő" kapcsolat legyen.

Címkék: Eszmecsere