Az ember bonyolult egy lény. Nem úgy működik, ahogy az meg van írva, azt hiszem, pont az ellenkezőjeképp. Vagy nem vetted észre, hogy mindig épp arra vágysz, ami nincs, hajszolod, ami hiányzik annak a kárára is, ami épp boldoggá tesz? Nos, igen, a szerelem és a boldogság csomószor nem jár egy cipőben. Borzasztó ezzel szembenézni, de sajnos azt kell mondjam, tényleg sokszor így van.

Szerethetünk valakit mindennél erősebben, életünket is adhatjuk érte, ha nem tud megérteni és mi sem őt, akkor kínszenvedés lesz a közös élet összes pillanata, mert egyszerűen nem érzed magad elég jónak számára. Máshogy működtök, mást akartok, nem egymáshoz vagytok valók, hanem valaki olyanhoz, akinek az életről elképzelt képe közelebb áll a tiétekhez. Vele jöhet majd a baba, meg a nagy ház, egy békés boldog család. Boldog bizony, mert hát a hosszú távú boldogságot a sok kicsi probléma elkerülése okozza, mondta ezt valami nagyon okos, és lássuk be igaza volt.

A pillanat, amit megélsz, amiben elégsz és örökre megmarad benned az igazából talán nem is boldogság, hanem kicsit több annál. Katarzis. Nem tarthat hát olyan sokáig, nem lehet olyan egyenletes, kiegyensúlyozott, mint egy nyugodt kis családi élet egy kis kertes házban kutyákkal meg két gyerekkel. Az csupán egy percig tart és vége. Az a szerelem. Persze, a másik a nagy boldogság nagy kerttel típusú szerelmek is létező érzések, sőt életre szóló kapcsolatok táptalaji is, és sokan mondják, hogy jobban kifizetődő, mint az a pár pillanat katarzis, amire később csak nagy magányodban emlékezel, egy garzon közepén egyedül egy bödön fagyival.

Hát válassz,neked melyik mit jelent, melyikre vágysz, vagy épp melyiktől menekülsz el? A végső döntés úgyis rajtad múlik, azt kell tenned, ami számodra a legjobb. Életünk különböző szakaszaiban másra vagyunk, más adja meg a boldogságot, neked kell tudnod, hogy most épp mi tesz teljessé.