Nem hiszem, hogy lenne olyan felnőtt, aki nem olvasta Antoine de Saint-Exupéry örök klasszikusát, a nem kizárólag kicsiknek íródott mesekönyvet. Íme öt olyan bölcsesség, amit a szőke kisfiú története tanított meg nekünk és amikre mindig aktuális újra meg újra visszaemlékezni.

5. "Két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat." 

Az "eső nélkül nincs szivárvány" tipikus esete... Csalódnunk kell az emberekben, el kell buknunk újra meg újra ahhoz, hogy igazán becsülni tudjuk a boldog időket. Sosem láthatjuk igazán ki az, aki őszintén fontosnak tart minket és aki számunkra is ugyanolyan fontos, ha nem sodor össze a szél néha olyanokkal is, akikkel nem kéne.

4. "A gyerekeknek nagyon elnézőknek kell lenniük a felnőttek iránt."

Ha visszaemlékszünk még, legalább halványan a gyerekkorunkra, akkor bizony rögtön eszünkbe jutnak azok a furcsaságok, amiket nem értettünk szüleinkkel kapcsolatban. Egy gyermek őszinte naivitása, tiszta, önzetlen szeretete, és néha már bántó de mégis igaz és igazságos szavai ránthat egyedül vissza a valóságba. Igen, a valóságba, mert hogy igenis az a hely az igazi valóság, amiben még ők hisznek, nem a mi világunk. Éppen ezért olyan nehéz számukra megérteni minket, azt hiszem.

3. "Az teszi széppé a sivatagot (...) hogy valahol kutat rejt".

A legnehezebb időkben is hinni kell valamiben, bármiben. Közhely, persze, tudom én, de mégis, ha lehet szépet találni a legrosszabb időszakokban is, akkor az, az, hogy mindig bízunk abban, hogy van, vagy legalábbis lesz, vagy ha mégsem akkor kihozunk belőle valami jót!

2. "Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson."

Más szemében a szálkát, magunkéban a gerendát sem? "Neem, én nem ilyen vagyok.." Aztán most nézzünk csak egy percre tükörbe.. De, bizony, mindnyájan ilyenek vagyunk egy csöppet...Vagy nem is csak csöppet. Sokkal könnyebb a másik felett pálcát törni, hiszen nem éltem meg azt, amit ő, csak a saját tetteimet indokolhatom meg oly szépen, sokszor magam előtt is színezve a dolgokat, a másik döntéseit azonban csak maximum próbálhatom megérteni. De sokszor még próbálkozni sem próbálkozunk, ítélkezni sokkal könnyebb.

1."Aki hagyja, hogy megszelídítsék, az a sírás kockázatát is vállalja vele."

És ez éppen így a jó. Az életben élni kell, és merni és vállalni, hogy a közel engedés bizony nagy lutri is egyben. Azzal, hogy valakinek engedjük, hogy felelősséget vállaljon értünk, mi magunk is felelősek leszünk. Nem csupán érte, hanem magunkért is. Oda-vissza dolog ez, és nem mondom, hogy nem kell, hozzá bátorság, de megéri. A Kis Hercegnek is megérte. :)

0. "Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."

És végül az alapvető bölcsesség, amit talán még a felnőtt társaimnak sem kell magyaráznom, hisz tudjuk; "Az igazságot átérzi a lelkünk, de te is tudod, hogy kimondhatatlan."

FACEBOOK: Rúzsfolt Blog