Néha a megérzéseink sokkal erősebbek mint az észérvek. Ilyenkor a láthatatlan láncok messze felülmúlják a valóság béklyóit.

Telnek múlnak az évek, túl serdülőkoron, és az ifjú felnőttség korának derekán rá kell jönnöm, hogy igenis a szívednek kell vezetnie. Sokkal erősebb kötelékek és fontosabb jelek lebegnek körülöttünk folyamatosan, mint amiket mi bármikor is képesek lennénk megérteni. És ha már érteni nem megy, legalább érezni tudjuk őket. Sok-sok év gyakorlás és hatalmas, mély igazi elhatározás szükséges ahhoz, hogy legyen erőnk és bátorságunk azt tenni, amit sorsunk kíván tőlünk. De ha figyelünk a belső késztetésre és érezzük, hogy merre kell mennünk, akkor érdemes belevágni és mindent hátra hagyni, mert előbb-utóbb úgyis oda lyukadunk ki ahová vezetnek minket onnan fentről, de nem mindegy, hogy milyen áron, mennyi felesleges útvesztőt kikerülve vagy épp útba ejtve. Igenis van az a nagy betűs sors és mindenkire van aki vigyáz, és nem hagy minket letérni az útról. (Vagy, ha le is térít, később visszavezet rá...okkal.)