A közösségi média lassan királynőjeként számon tartott Instagram népszerűsége vitathatatlan. Abban is biztosak lehetünk, hogy szépen lassan olyannyira a Facebook uralmára tör, hogy aktivitás szempontjából biztosan ő lesz a menő, a tanítvány felülmúlja mesterét alapon. De honnan és mikor indult? Na meg persze mik a veszélyei? Nem árt többet tudni erről a nem is olyan új de egyre inkább felkapott közösségi hálózatról.

Bizony, bár sokunk csak az utóbbi 1-2 évben vált teljes körű részesévé, ezzel szemben már 2010. októbere óta üzemel az oldal, és hat év alatt körül-belül 100 millió aktív felhasználót sikerült bűvkörébe vonnia a világ számos részéről. A siker tehát egyértelmű, a kérdés már csak az, hogy; miért? Miért érzik úgy emberek milliói, hogy a posztolás, az állandó helyzetjelentés, életünk természetes része kell legyen 2016-ban? Miért fontosabb már egy-egy jól exponált kép az esti buliról mint maga az élmény? Hogyan jutottunk oda, hogy a közösen eltöltött idő nagy része filterezéssel menjen el?
Sok tanulmány született a közösségi média pozitív és negatív hatásairól, mondanom sem kell, az utóbbiból jóval több van. Egyik leggyakoribb, hogy az ember ezektől az oldalaktól várja a megerősítést. És igen, ez nem csak szakmai humbuk, hanem tényleg valós duma! Önmagán is érzi az ember lánya, hogy mennyire jó érzés egy-egy rég látott ismerőstől, Isten ne adja extől 1-1 szívet kapni. Ez a fajta egó növelő hatás, logikus már a működését tekintve, hiszen, azt, akit lájkolok, nyilván szívesen nézem, örömmel veszek róla tudomást, ergó a lájkolt fotó tulajdonosa szerves részét képezi a társadalomnak, a régi vagy új vagy akár már nem is létező baráti társaságoknak.... Na ja, mert hogy ezekben a lájkokban, annyi reális érték van, mint egy nem létező léggömbben, ami még a nagy nemlétezésében is szét tud durrani. Nulla. Semmi. Hirtelen jó kedv löket, mint 2 doboz csokis fagyi szakítás idején, de talán még annyit se nagyon ér. A veszély zóna ott kezdődik, mikor valaki kevesebb figyelmet (lájkot) kap a megszokottnál és elkezd azon kattogni, hogy ez miért van így? Keresi a választ egy tök értelmetlen kérdésre, és végül totál alul értékeli önmagát a hirtelen lecsökkent lájk számok gyilkos hatására. Totál képtelenség, de bizony nagyon is valós a probléma! 

Azt már Kundera is megmondta, hogy az emberek java tudatosan éli úgy az életét, hogy az mások szeme előtt, nyíltan zajlódjon, mondhatni igényeljük a figyelmet. Ez van akinél már-már megrögzött szinten működik, annyira fontos az állandó szem előtt levés, figyelem felkeltés, hogy az a körülötte élők számára sokszor már zavaró. Változó, hogy kinek mi a mérvadó, a barátok, az exek, az idegenek, vagy egyéb más csoportok figyelme, de a cél és az eszköz ugyanaz. Fotók, videók, posztok folytonossága naphosszat. Az ebben rejlő veszélyforrás azonban a fentebb említett módon folyamatosan jelen van, hiszen ha az elvárt visszajelzések elmaradnak, a poszt-mániás emberek képesek a kardjukba dőlni.

A másik bibi ezzel a fene nagy közösségi médiás bulival, hogy a tizenvalahány éves fiatalok azt a fajta életképet látják követendőnek, amit a szebbnél szebb agyonretusált instalányok mutatnak a világ felé. A mögötte lévő keserű ürességet egy 13 éves nem fogja látni, csak azt a luxus kivitelű életet, ami az édesen mosolygó szőke cicababa mellett virít mind az 156789 képen. Ilyen helyzetben automata jönni fog a kóros utánzási vágy, hisz a dögös piros rúzs, a haskidobós póló meg a szemfesték, majd ugyanazt hozza el abba a borsodi kis faluba is, amit a 15 ezres követőjű barbie baby dubai villájába. 
Kérdem én, hol lehet ökhm hol kell ezt úgy megfogni, hogy ne okozzon maradandó sérülést szegény kislány lelkében, az hogy ő nem lehet sőt nem is szabad olyannak lennie, mint az a túlexponált nem létező instalány a neten? Hogyan magyarázzuk meg a lelkes instagrammereknek, hogy ész szerűen használni és betegesen kiszolgáltatva lenni neki, 2 külön álló dolog, amibe még az érett, okos felnőtt ember is bele tud esni? Mert erről van szó, a sok pozitív pirosan villogó szív megtéveszt és a növekvő követő áradat akár meg is szédíthet, nem csak akkor ha 12 évesek vagyunk. Viszont amíg mi használjuk az oldalt és nem fordítva, addig az aggodalom hiába való, hisz a Myvip is lecsengett már jó ideje...

FACEBOOK: Rúzsfolt Blog