Téves információk tömkelege áramlik már évek óta a csapból is, ilyen tájt, november elején. Halloween mint amerikai ünnep, Halottak napja november elsején és még számos nem egészen pontos információ torzítja el a képet az egymást követő 3 különálló, mégis kicsit hasonló gyökérből származó ünnepnapokról. A következőekben összegyűjtöttem pár hasznos információt, melyek aktuálisak lehetnek a jelenlegi ünnepek hálójában.

A Halloween-ről

Halloween október 31-e éjjelére tehető, ami egy ősi kelta hagyományból kialakult ünnep. Tehát a közhiedelemmel ellentétben nem egy "amerikai hülyeségről" van szó, amikor az emberek beöltöznek, tököt faragnak, esznek-isznak, ünnepelnek. Hogy akkor honnan jött? A halloween eredete a római időkre nyúlik vissza, amikor a rómaiak elfoglalták a Brit-sziget jelentős részét. Úgy hitték, hogy ezen az éjszakán az elmúlt évben meghaltak lelkei összezavarhatják az élők életét, mivel a lelkek ezen az éjjelen vándorolnak a holtak birodalmába. A belsejében mécsessel világító töklámpás lett az idők folyamán a Halloween legfontosabb kelléke, illetve tradicionális szimbóluma. A faragott sütőtök először az aratási idényhez kapcsolódott, jóval azelőtt, hogy a Halloween jelképévé vált volna. Magyarországon az ünnep a 2000-es évek elején vált népszerűvé, azóta évről évre többen öltöznek be október hónap utolsó éjszakáján.

Mindenszentek

Mindenszentek az üdvözölt lelkek emléknapja, melyet a katolikus egyház ünnepeként tartanak számon és november elsején ünnepelnek. Nem tévesztendő össze a halottak napjával, egyháztanilag a szenvedő Egyház (latinul ecclesia patiens) ünnepével, amit 998 óta tart meg az egyház a következő napon, november 2-án az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért. A Mindenszentek ünnepe a katolikus keresztény egyház saját ünnepe, ami a történelem folyamán összekapcsolódott az ősszel tartott ősi kelta Samhain pogány ünneppel is, amelyet azonban már az ókereszténység korában krisztianizáltak. A Samhain pogány ünnep jelentette a kelta népek számára az újév, valamint a tél és a sötétség kezdetét. Úgy hitték, hogy az ünnep éjszakáján az előző évben meghalt emberek lelkei összezavarhatják az élők életét, mivel az év során elhunyt lelkek ezen az éjjelen vándorolnak át a holtak birodalmába.

Halottak napja

Halottak napjaként tartják számon november második napját, amikor minden elhunyt szerettünkről megemlékezünk. A holtakról való megemlékezés az ókereszténység kora óta, a 3. századtól, minden liturgiában megtalálható volt a Szentmisében. Az egyházban először 998-ban ünnepelték önálló ünnepként a Halottak napját. Szent Odiló clunyi bencés apát kezdeményezése volt, hogy a mindenszentek napja után, amely az üdvözült lelkekre emlékezik, emlékezzenek meg valamennyi elhunyt hívőről is. Az elhunyt szeretteinkről való megemlékezés, az értük való közbenjárás a purgatórium (tisztítótűz) beli szenvedéseik enyhítésére katolikus hittételen alapul.

Tehát gyökerüket tekintve a túlvilág, a halál, a megemlékezés, az elhunyt lelkek másvilágra segítése valamely szinten kéz a kézben járnak. Okukat tekintve tehát egyáltalán nem egymás ellenségeiként értelmezhetőek. Személyes véleményem szerint a  főleg fiatalok körében népszerű Halloween sem megvetendő, hiszen mindenkinek saját belátása szerint illik temetőre menni és megemlékezni. Attól függetlenül, hogy beöltözünk, vagy tököt faragunk még ugyanolyan mélyen élhetnek bennünk elhunyt szeretteink emlékei és ugyanúgy tiszteletünket tehetjük másnap a temetőn, mint bárki más, aki a Halloweent butaságnak tartja. Úgy gondolom, hogy a Halottak napja kifejezetten egy olyan ünnep, mely mindenki személyes, magányügyét képezi, tehát senki másra nem tartozik, hogy mikor és hogyan rójuk le tiszteletünket elhunyt szeretteink előtt. Elítélni, leszólni bárkit lehet, sokszor ok sem kell hozzá, önmagunkkal és lelkiismeretünkkel elszámolni azonban sokkal nehezebb dolog, ami jóval több erőt vesz igénybe. Azt hiszem mindenkinek még időben észre kell vennie, hogy mi a fontos az életében, mikre vagy kikre kell jobban odafigyelnie és megbecsülni a még hátralévő időt, ebbe pedig nem hiszem, hogy beleférne a még életben lévő társaink kritizálása, ünneplési módjainak bírálása. 

Emlékezzünk tiszta szívvel halottainkra és ünnepeljünk úgy, ahogy szívünk diktálja, töklámpással vagy anélkül, nem ezen fog múlni.