Manapság egyre gyakoribb a mentális betegségekkel küzdő ember. Mégis tök ciki erről beszélni, mert ki akarná bevállalni, hogy valami nem oké odabent? Pedig sokszor nem is kell, hogy nagy gáz legyen ahhoz, hogy indokolttá váljon 1-2 őszinte nagy beszélgetés egy hozzád leginkább értő szakemberrel.

Depresszió, önértékelési, testkép, és bipoláris zavar, pánik betegség, krónikus pszichés eredetű fájdalmak, étkezési zavarok...A sor végtelen. Ezek mind lelki eredetű problémák, és attól, hogy nem szívesen beszélünk, róluk, még igenis létező jelenségek. A felsoroltak mindegyike olyan betegség, amik az elfojtott fájdalmakból a fel nem dolgozott traumákból is eredhetnek. De miért számít ennyire tabunak ez az egész mentális egészség téma, mikor a fizikai jólét az #eatcleanfeelgood meg #healthylife nagyon hasít mostanában? 

Az embernek lehetnek rossz időszakai, van, hogy minden összejön és beüt a krach. Sok esetben még az sem kell, hogy minden összejöjjön, lehet csak szimplán, hogy valaki besokall és kipurcan. Ilyenkor, választhatunk; kapálózunk egyedül és tudomást sem véve a bajról tovább vergődünk, ezzel megágyazva a későbbi komoly problémáinknak,vagy segítséget kérünk. Mondanom sem kell az utóbbi a célravezetőbb. Egy jó pszichológus már önmagában is elég varra, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben. Sokszor ugyanis épp elég annyi, hogy az emberre figyelnek, meghallgatják és rászánják azt a heti 60 percet. Igen, néha már az is segít ha van kinek kihisztizni a legmélyebb félelmeinket, bosszúságainkat.

Aztán persze van amikor többről van szó, mint puszta lelkituningról. Az évek óta húzódó rossz becsípődések, a mély traumák, amik hosszú idő óta el vannak nyomva bennünk, nem fognak 1-2 alkalom után maguktól felszínre törni, ezekhez kicsit több idő kell. Gondoljunk csak bele, ha évek alatt hízunk el, az sem tudjuk ledobni 4 hét alatt kockahas szintig. Ha nem dolgozunk a belsőnkön, akkor ott is nagy lesz a kupi, a sok felesleges félelemtől, fájdalomtól, így több időt igényel a nagy takarítás. 

De, hogy mit nyerhetünk egy jó szakember segítségével ha belevágunk? Én csak a magam nevében beszélhetek, de például önbizalmat mindenképp. Az ember rájön, hogy nem ő a világ legszerencsétlenebb alakja, hanem, hogy bizony más is küzd hasonló problémákkal, és ez egy kicsit visszaadja az önbizalmát. Tudni, hogy nem vagy egyedül, ad egy fajta biztonságot, és erőt is. Aztán egy jó nagy adag önismeret is jár annak, aki belevág egy terápiába. Csomó olyan dologra rádöbbenhetünk ugyanis, amit addig nem is gondoltunk volna. Például, hogy mennyire befolyásolják életünket a külső elvárások, vagy csak szimplán az egónk, vagy hogy egy-egy szituban mennyire elfogultan csak a saját oldalunkat néztük ezidáig.
Van, hogy rájövünk, hogy a régi konfliktusaink már teljesen érvényüket vesztették és nem egészséges többé makacsul sanyargatni velük önmagunk, vagyis sok kérdésre bár nincs felelet, de nem is mindenre kell tudni a választ. Lehet, hogy olyan dolgokban is megerősít minket a szakember, amiktől bár eddig féltünk és nem mertük belevágni, de az ő támogatásával, már nem is olyan nehéz elkezdeni és olyan is van, amikor csak szimplán abban erősít meg bennünket, hogy k**va jó arcok vagyunk.

Bármi is legyen, segítséget kérni ha baj van mindig jó ötlet! És egyáltalán nem ciki, legyen az ember 15 vagy 55 vagy 75 éves, tök mindegy. Bátor, határozott jellemre vall, ha valaki képes beismerni, hogy elakadt és segítséget kér, hogy élete visszaállhasson a régi kerékvágásba. Ha sokat fáj a fejünk, vagy a hasunk, ha kimegy a bokánk vagy romlik a szemünk orvoshoz fordulunk a problémáinkkal. Miért nem tudjuk ezt ugyanígy megtenni, ha a lelkünk van kikezdve a sok megpróbáltatástól ami ér minket? Minél előbb vesszük vissza kezünkbe az irányítást életünk felett, annál előbb leszünk jobban, de ez igaz fordítva is; minél tovább halogatjuk annál nagyobb lesz a kupi, amit később takaríthatunk. Egyébként meg minden emberre ráférne egy olyan kiadós őszinte beszélgetés önmagával, amit egy hozzáértő szakember vezet, aki jelez ha füllentésen kapná az embert. Mert ugye, önmagunknak tudunk a legjobban hazudni..:)

Facebook: Rúzsfolt Blog