Kamupánik - a tipikus férfi betegség

Millió meg egyszer találkoztam már életem során a kérdéssel: „De miért nem lehet ezt őszintén megmondani?” Van, ami túl kényes téma, van ami, szimplán bántó, és van hogy, magunkat érezzük felelősnek egy adott szituban, így hárítunk és nem állunk ki szemtől szembe a másikkal, hogy face to face megtárgyaljuk a problémákat. Van ilyen. De valahogy előbb vagy utóbb, mindig a nők azok, akiknek több vér van a pucájukba alapon megkívánják a helyzetek tisztázását, a sztorik lezárását. Miért van az, hogy a pasiknak könnyebb szó nélkül kiiszkolni egy adott szituációból és fülüket farkukat behúzva, minden magyarázat nélkül lelépni?

 

 

„Ha ennyit érsz neki, menjen is!” „Úgy kell neki, majd rájön!” – mondják a haverok és persze, hogy igazuk van, de ettől még nem vagyunk előrébb kérem szépen! Minket ugyanúgy nyomasztani fog a lezáratlanság, hát nem erről van szó? Ezért is van annyi lelki sérült nőszemély, mert hiába igényeljük az utolsó nagy beszélgetést, nem kapjuk meg. Gyávaságból, büszkeségből, nem törődömségi alapon, tök mindegy, de elfújja a szél, elillan a lehetőség és cseszhetjük, hogy magunkat helyrerázzuk majd egyről a kettőre. Mert kérem alássan, amit ketten csesztek el, azt ketten kéne helyrehozni is. Vagy ha nem is helyrehozni, mert ugye itt a lezárásról beszélünk, akkor, hogy úgy mondjam együtt kell eltakarítani a romokat. Nyilván pasi szemmel mi sem egyszerűbb, minthogy, ha már nem érdekel a dolog, vagy szimplán félek a következményektől, vagy "örülök, hogy már vége nem kérek többet belőle köszönöm" érzés uralkodik rajtam, akkor nem számolva azzal, hogy felelős vagyok a másikért, kiiszkolok, vigye el a hülye picsa a balhét alapon. Ilyenkor jönnek a jól ismert kifogások; "Nem érek rá, rengeteg dolgom van mostanában." "Semmi időm, tényleg szeretnék találkozni, de nem megy.." Ezek még talán rosszabbul is esnek, mintha azt mondanátok hogy; "Ennyi volt, nem akarom bonyolítani, puszipacsi!" mert ugyan ez tényleg egy vérbeli bunkó mentalitásra vallana, de legalább egy gerinccel rendelkező, egyenesen odamondó bunkó mentalitásra. Ami azért jóval többre becsülhető, mint a gyáva, kifogásokat gyártó énetek. Tudjuk mi, hogy ez is az önzőségből fakad nálatok, nem meritek rombolni az imidzset, hiszen ti úriemberek vagytok, nem bántotok meg egy nőt! De ezzel sokkal jobban magatok aláástok, mint gondolnátok, sőt mi több, sajnos alánk is....

Nos nagybetűs férfiak, ezen a téren is van mit tanulnotok! Nem mondom, hogy mi baromi okosak vagyunk, de szerintem a felelősségvállalás kérdésében azért jócskán lekörözünk néhányatokat. Persze, nem egészen illő dolog általánosítani, de ha mélyen magatokba néztek, tisztelt erősebbik nem; akkor azért ti is bevalljátok, hogy nem egy helyzetből sétáltatok ki gyáván, meghagyva a nagy takarítást a másik félre.

És hogy, mi meg ilyenkor mi tévők lehetünk? Vagy porszívózunk életünk végéig, vagy elfogadjuk a tényt, hogy olyan csili-vili úgyse lesz már.

Címkék: Eszmecsere