Egyre több negatív, kritizáló, már-már gonoszkodás határát súroló megjegyzést hallani mostanában, öltözködési, partner választási, frizurára vagy egyéb más dolgokra vonatkozóan, a fiatal lányok körében. Régen is ennyire masszívan gonoszkodtunk egymással, vagy csak a mostani rohanó világ kényszerít rá, minden 2. lányt, hogy kritizálja társait, ezzel leplezve kisebbségi komplexusait, vagy lelki gondjait?

Ha jobban belegondolok, mindez leginkább a nők körében dívik, mert szinte egyik fiú barátomtól se hallottam még, hogy "odanéz, hogy néz ki az a csaj? pfúúj" Elmond valamit, rólunk csajokról, az ha mindenben csak a rosszat látjuk, és annyira a kritizálás felé orientálódunk, hogy saját lelkünket piszkítjuk csak be ezzel. Mindenki a maga szabályai szerint él, öltözködik, gondolkodik, nyílván ebből az is következik, hogy akkor a maga szabályai szerint ítél is. Persze. De nem vetted még észre mennyire le is tud húzni, ha a rossz árad belőled?
Vannak időszakaim, mikor semmi nem jön össze, elviselhetetlennek tartom az életem, a külsőm, és ennyi negatívum után már a belsőm is. Csak vergődök mint egy partra vetett hal, és várom, hogy valaki visszadobjon a vízbe. Vicces, de ilyenkor mindig az a legjobb megoldás számomra, ha valami apró figyelmeséggel kivívom, hogy rám figyeljenek - pont mint egy aranyhal, a "Hármat kívánhatsz!" monológjával - és azt kérem, hogy dobjanak vissza, hogy vígan lubickolhassak, a habok között. Ez így igen elvont, és talán egyszerűbb, ha a jól ismert vonzás törvényével érvelek, hogy igenis tudatosan ügyelj magadra, gondolataidra és a szavakra, amiket másokról alkotsz! Sokkal jobb, - mégha olykor nehezebb is - mindenben, és mindenkiben a jót látni, mint a hibákat kutatni.

A tükör másik oldalát illetően pedig, jön a jól ismert szabály "Mindig légy önmagad!" Tök mindegy, hogy mit gondolnak rólad az emberek, a lényeg, hogy lássák, hogy élvezed amit csinálsz, jól érzed magad abban amit viselsz, szereted az életed, és meg vagy elégedve önmagaddal. Ha néha nehezdre esik ezt kimondani, vagy gondolni, akkor csak játszd meg! Butaságnak tűnhet, de idővel beleszoksz a szerepbe, és te is kezded kapisgálni a lényeget. Te döntöd el, hogy mik a szabályok magaddal szemben. Ha hű leszel a belsődhez, az meglátszik majd a külsődön is! Sajnos az embereket megváltoztatni szinte lehetetlen, nem írthatjuk ki belőlük a kritizálás gyökereit, de magunkat mindenképp megedzhetjük a támadások ellen, egy erős vár felépítésével, ami nem csak kivűlről ragyog!