Létezik-e az az egy, aki bármennyi idő is teljen el, ugyanúgy ott lesz nem csak a múltadban, de a jelenedben és talán még a jövődben is? Van e olyan, hogy akármi történik, hibázhat több milliószor is, Te ugyanazt a kötődést, érzed hozzá, ami jöhet bármi sosem fog változni? Valóban él-e az a belső ösztön, ami folyamatosan súgja Neked, hogy ő az a valaki, akiért ott vagy ahol lenned kell, és akármerre sodor az élet a legvégén még úgyis összeér utatok? Vagy kamu az egész? Naiv gyerekes ábránd, hamupipőkével spékelve, hét törpével tálalva?

Kismillió emlék, jó és rosszak egyaránt, megfejthetetlen érzések, és történések, évről-évre újrajátszódó történetek, és az újra meg újra kimondott "viszlát" ami sosem őszinte, de mindig azt hisszük, hogy életre szól.. Vajon van e olyan személy, akitől egyszerűen nem tudunk elszakadni? Lehet, hogy minden helyén van az életünkben, boldogok vagyunk a jelenlegi párkapcsolatunkban, jobb embert el sem tudunk magunk mellé képzelni, de akkorsem hagy nyugodni az a fura sóhaj, az az elkapott félmosoly, az a szomorkás hanglejtés.....Minden egyes apró jel arra próbál utalni, hogy bármennyire is jó ahol most vagy, de nem ez a végállomás....Hisz tudod jól, hol a végállomás! Vágyálmok, és naiv ábrándok? Illuziók, és csupán a buta képzelet?

Jöjjön a realitás.Ha valakitől nem akarsz elszakadni, attól bizony nem is fogsz. Sőt, nem csak akarnod kell, tenned is kell érte...Tudod az idő nem fogja begyógyítani, ha nem akarod, hogy begyógyítsa. Ha újra meg újra feltéped, felesleges leápolni és várni a hatást. Vannak olyan sebek, melyekkel együtt kell élni, és nem feszegetni.....Sem a kötést, sem a miérteket. Nem ringathatod magad örökké egy olyan álomvilágban, ahol a múltad a jelened, és ehhez még tapsol is a közönség. Bármennyire sokszor jön vissza, és kopogtatja meg a hátad, bármennyire fáj is újra meg újra szembesülni vele, aminek vége annak vége. Lehet, hogy lezáratlan, lehet, hogy az elkötetlen szál már örökre a levegőben fog lógni, de attól még vége. Az évek távlatából szépen lassan jelentéktelenné válik, hogy mi miért történt, és ha csupán te egyedül vetekedsz a kérdésekkel, csak azt éred el, hogy elmarod magad mellől a jelen csodáit! Nem lehet mindenre választ keresni, van amit elég ha érzel, érd be ennyivel, és menj tovább. Az utad úgyis megvan írva, nyugodt lehetsz afelől, hogy minden úgy történt ahogy kellett, mégha nem is érted miért.