Valami olyasmi. Keresheted a kifogásokat azzal nem jutsz előrébb. Az csupán vérbeli "vesztes mentalitás". Ha valami nem megy, és jönnek az akadályok, akkor gyorsan még több ellenérvet kell keresnünk, hogy legyen mire fogni a menekülést. Ismerős helyzet?

Mennyire igaza volt egy elsőosztályú, pótolhatatlan ismerősömnek, mikor a vesztes hozzáállásról beszélt és a fenti módon elemezte azt. Bele sem gondolunk, hogy milyen könnyen válhatunk vesztessé. Ha félünk valamitől sosem az a megoldás, hogy meghátrálunk, hogy kifogást keresünk, vagy az akadályokat megsokszorozzuk, csak azért, hogy legyen mentségünk. Azt hiszem ilyenkor jön a mély levegő és az ugrás. Nincs olyan nehéz helyzet amiből ne tudnál kimászni, ha kell fogakat összeszorítva, ökölbe tett kézzel vagy féllábbal de sosincs lehetetlen. Nem kellene hagyni, hogy félelmeink bármiben is gátat szabjanak nekünk. Pont azokból a félresikeredett helyzetekből, meg a rossz döntésekből tanulunk, amiktől annyira rettegünk. Csak úgy lehet tapasztalatunk, ha tapasztalunk, ahhoz pedig jó sok impulzusra, élményre és külső tényezőre van szükségünk. Nem csak néha, hanem igenis folyamatosan ki kell lépnünk a komfort zónánkból és felvenni a kesztyűt azokkal a borzasztó félelmekkel, amiket mi magunk generáltunk szörnyekké! Mert félelmek mindenütt vannak, van aki a pókoktól, van aki a repüléstől, akad aki az emberektől, az érzésektől, vagy magától a boldogságtól fél, és van aki önmagától. Mindegyik félelem valós, létező. De csak mi magunk dönthetjük el, hogy hagyjuk őket az ágy alatt kuksoló szörnyekké avanzsálni, vagy szembe nézünk velük és építő jellegű tapasztalattá küzdjük ki. Hiszen ők igazából a barátaink, ők tanítanak meg minket az élet nagy leckéire, a félelmek és a fájdalom a legnagyobb tanítómesterünk. Nélkülük boldogok se nagyon lehetnénk, hisz nem tudnánk értékelni az örömet sem, sírás nélkül. Nem lesz ennek vége, hát ismerjük a közhelyet " az utazás a cél", újabb és újabb félelmek nélkül, nem nyerhetnénk újabb és újabb tapasztalatot sem. És visszanézve, minden annyira mosolyrafakasztó és egyszerű, hiszen büszkén mondhatod, hogy "azt is túléltem, hát ez miért ne menne?"