Az élet sosem arról volt híres, hogy egyszerű. Ha olyan kiszámítható lenne minden, akkor semmit sem kéne harcolnunk, csak kinyújtani a kis kacsónkat és elvenni, ami kell. De gondolj csak bele, nem jobban értékeled azokat a dolgokat amikért küzdeni kell? Nos akkor, mire is vársz?

Halogatni a terveket, kivárni a megfelelő alkalmat sokszor rosszabb útra vezet, mint megfontolás nélkül élni a pillanatnak és menni a szíved után. Lehet bátortalanságból, lustaságból vagy gyengeségből fakad, hogy nem merjük megtenni, amit szeretnénk. Mondogatjuk magunknak, hogy "holnap már tényleg lemegyek edzeni", vagy hogy "Legközelebb esküszöm elvállalom azt a munka lehetőséget" "Bele fogok vágni!" "Utána érdeklődöm és meglépem!" "El mondom majd neki!" Ismerős? Aztán azon kapod magad, hogy a következő héten még ugyanott tartasz, majd később, hogy a következő hónapban sem változott meg semmi. Mondjak egy nagy titkot? Nem is fog, amíg nem változtatsz a hozzáállásodon! A bátorság, a határozottság, sőt az is hogy fejjel mész a falnak igenis jó dolog! Hasznodra válik, mert megtanít élni, és megtanít arra, hogyan nézz szembe a legnagyobb félelmeddel, önmagaddal! Nem is értem mire vársz? Vagy csak hitegeted magad és kibújsz a felelősség alól, más vállára sózva a tökéletlen életed súlyát?

Mert hogy, minden amiben élsz az a te cselekedeteidnek gyümölcse! Senki nem fogja helyetted megvalósítani a terveket. Ne félj elkezdeni, senki sem tökéletes, és senkinek sem megy a változtatás egy kettőre, de ha igazán akarod, akkor hidd el idővel és kitartással bármi elérhető. Na jó, meg egy kis bátorsággal. Merj belevágni, akkor, amikor kell, amikor érzed, hogy ez a te időd és nem habozhatsz tovább. Ismerd fel az alkalmat és ne keress több kifogást, mert elsuhannak a hetek, hónapok és jövőre sem fog semmi változni, ha te nem változtatsz.