Mindenkinek megvan a maga keresztje - tartja a mondás, de vajon az erős, független, nem mindennapi nők számára mi jelenthet gondot ha párkapcsolatról van szó? Hiszen azt jól tudjuk, hogy az ilyen kaliberű nők többségére még inkább rá jár a rúd, mint társasikra. Előző írásom a Carrie Bradshaw jelenségről újabb felvetést szült bennem ez ügyben. 

Az már nyílt titok és sajnos már-már törvényszerűség számba megy, hogy azok a lányok, akiket keményebb fából faragtak, vagy akiket úgymond megedzett az élet, nem találják meg elsőre a nagy Őt sőt, sokszor sokadjára sem lesz meg a tuti befutó. Ezek a lányok, akik nagy ritkán vágnak bele egy komoly kapcsolatba, de akkor mindent beleadnak, nem hunyászkodnak meg, nem óckodnak a kihívásoktól és felvállalva önmagukat képesek szembe nézni a félelmeikkel ha éppen úgy adódik. Ebből ugye bár az is következik, hogy egy nem működő kapcsolat nekik nem veszélyt hanem lehetőséget jelent, vagy a változásra vagy egy új, szebb út megtételére. Nyilván nincsenek az élet minden egyes időszakában aranykort élő supergirl-ök, akik ne torpannának meg olykor-olykor, de azok a fajta nők, akikről ez a bejegyzés szól, előbb-utóbb mindig talpra állnak és nem teszik magukat a körülményektől függővé.

Talán épp ebben rejlik a veszélyzóna. Ugyanis a mai pasik nagy része nem mer azzal szembe nézni, hogy egy kapcsolatban, a másik fél, a női szerep hiteles betöltője is független, önálló, egyedülálló személyiség, aki nem csak a pasi oldalán képes létezni. Nem csak az a dolga, hogy kiszolgája az "urát", hogy megtegyen mindent a kapcsolatukért, hanem bizony a kiteljesedésének minden egyes területén minden egyes fokán égnie, pörögnie kell. Jobban mondva kéne. Ugyanis az erős nők nagy dilemmája, hogy merjenek-e élni úgy, ahogy ők azt igényelnék, vagy hunyászkodjanak meg az elvárások előtt. Nyilván abban az áll az erejük, hogy előbb-utóbb rájönnek, hogy élniük/égniük kell a saját életüket, de bizony ha nagy érzelmekről van szó, akkor hatalmas fájdalmakkal jár felismerni, hogy ez a piócaként ragaszkodó pasijuk mellett nem fog menni. Nem fog menni, mert a pali nem képes már egyedül lélegezni, nincs külön életútja, nem is akar másba belevágni és még a nyakig érő meleg szarkupacban is megragadna, csakhogy ne kelljen egyedül, függetlenül, önállóan döntést hoznia bármivel kapcsolatban. Szóval ilyen helyzetben kezdődik el az erős nők büntetése, hiszen miután önszántából úgy dönt, hogy nem hajlandó több levegőt szánni a folyamatosan őt leszívó "férfi"társára, akkor miután magára marad, még jobban megedződve újabb és újabb esélyes alakokkal találkozgatva egyre inkább megkeményedik. Valahol érthető is, hogy az erősebbik nem képviselői, akik igazából érzelmi tekintetben mindenképp gyengébbek, nem könnyen vágják bele egy ilyen "kemény" (nehéz) fába a fejszéjüket.

Rá kell azonban világítani egy apró részlet erejéig arra is, hogy nőként erősnek lenni nem feltétlenül jár elférfiasodással. Ugyanis egy erős, okos nő, pontosan tudja, mikor kell hallgatnia és rábíznia önmagát társára, aki a megfelelő férfierővel megoldja az éppen aktuális problémát. Triviális példa, hogy egy nőnek nem kell fát vágnia vagy autót szerelnie, egyáltalán nem ezeket a képességeket lehet az erős, független nő alatt érteni. Épp ellenkezőleg, azt a tulajdonságot értjük ez alatt, hogy kifinomult ráérzéssel nyit a világ és a folyamatosan változó önmaga felé, szembe nézve ezáltal a kőkemény valósággal, ami akár egy nem működő kapcsolat végét, akár egy nem megfelelő munkahelyet, akár a pálya elhagyás kérdéskörét jelenti.

Meg is van hát az erős nők keresztjének miben léte. Az által, hogy kiforrott az egyéniségük, tudják, hogy miben rejlik erejük és még gyengeségeiket is ismerik, totál beparáztatják az összes olyan "férfiállatot", akik csak kapálóznak, és napról napra élve igyekeznek megfelelni a külsőségeknek. Egyértelmű, hogy egy ilyen kaliberű pasi sokkal inkább választ egy végletekig egyszerű, naiv kis csajszit, akit az orránál fogva vezethet, amíg világ a világ, vagy legalábbis amíg nem jön egy másik balfék, egyik vagy másik részéről. Az ilyen fajta kapcsolatokért nem kell annyit küzdeni, nincsenek nagy eszmefuttatások a miértekről, nem kell elfogadni, hogy a párjuk önálló életet élve is sikeres és boldog és nem kell külön lélegezni. Lehet egymásba kapaszkodva, egymásra utalva tengetni a mindennapokat, kapcsolat és társfüggőként fuldokolva, a valódi élet elől menekülve.
A kérdés az, hogy érdemes-e a könnyebb utat választani? Mert hát akivel könnyebb, azzal lehet nem lesz annyi gubanc, annyi nagy harc, de az is biztos, hogy nem lesz olyan őszinte és tiszta boldogság sem, amire titkolva vagy titkolatlanul minden ember vágyik. Szóval uraim, önök kezében a döntés! :)

FACEBOOK: Rúzsfolt Blog