Belegondoltál már, hogy akárhányszor ránézel egy kisgyerekre nem csupán mosolyra húzódik a szád, de a szíved is túlcsordul attól a hatalmas szeretettől, ami belőlük árad? Szinte túlnő rajtad az az óriási boldogság, ami belőlük sugárzik. És azon gondolkodtál már, hogy minden egyes őrültség, amit csináltál, a pillanat, aminek akkor ott, tényleg teljesen átadtad magad és a boldog percek, azok szinte majdnem mindig gyermekként értek utol?

Az az ember, aki képtelen elfogadni, hogy hibázik, hogy az élet nem tökéletes, de mégis szép, aki nem látja meg az apró csodákat a nagyvilágban, az nem is él teljes életet. Teljes életet leginkább a kis gyerek tud élni, aki önmagáról megfeledkezve kacag a nagyvilágra, ahogy te talán már nagyon rég tetted, aki csodaként tekint a hóesésre, vagy a csúszda adta mókára a játszótéren, mindenre, amit lehet, mi már észre sem veszünk. Gyereknek lenni jó! És ne hidd, hogy múlandó. Lehet, hogy telnek az évek és egyre több csalódás ér nap, mint nap, de sosem szabad annyira megkeseredned, hogy azt a mélyen benned élő gyermeket veszni hagyd. Sose felejtsd el, hogy az élet értelmét teljesen felesleges keresni vagy érteni, azt érezni kell, érezni pedig csak a pillanatnak élve tudod igazán. Ne várd a nagy dolgokat, meg a dobpergést, vedd észre a körülötted rejlő aprónak tűnő, de igenis hatalmas csodákat. Próbálj meg azzal a gyermeki szemmel nézni a világra, ahogy akkor, amikor még nem tudtál ennyi mindent a csúf oldalról. Naivnak lenni, „gyerekesen egyszerűen” élni igenis szép és sokkal többet ad neked, mint citromba harapott felnőttként sodródni a mindennapokkal ebben a besavanyodott nagykorúaknak kitalált világban.