Szeretni valakit nehezebb mint gondolnád. Nem csak mert mindenki más, máshogy értelmezik a szeretet, szerelem fogalmát, hanem magad miatt is. Ahhoz, hogy előrébb helyezd a másikat a saját egódnál, nem csak szerelmesnek kell lenned, hanem szeretned is kell azt a valakit. Ehhez pedig nem elég pár hónap tűzforró lángolás, vagy a nagy villámcsapás.

Ahhoz, hogy valakit tényleg szeress, meg kell ismerned, bele kell látnod, egészen a sötét oldaláig, és el kell fogadnod azt az énjét is, akivel talán még Ő maga sem tud megbékélni. Erre a szintre eljutni manapság egyre kevesebben képesek. Idő előtt megunják a játszmát, belefáradnak a csatába, vagy csak szimplán túl veszélyessé válik a dolog, így elmenekülnek, oda ahol a felszínen pompázó tűzforró pár hónap a cél. Miért éri meg mégis maradni? Mennyi fájdalom, keserűség, mekkora erő és kitartás úgy felépíteni egy kapcsolatot, hogy a másik legyen az első, és ne én. Minek ez a sok erőfeszítés, ha a végén lehet úgysem lesz mindez elég? Szívből szeretni valakit ritka dolog. Ritka és gyönyörű. Csak az tudja igazán, hogy miről beszélek, aki már átélte egyszer azt a katarzist, hogy el tudta engedni egójának feltűnési viszketegséggel küzdő részét, és betessékelni a színpadra a szerelmet. Félreállsz, kilépsz a reflektorfényből, és nem csakhogy megengeded a másiknak, hogy őt figyeljék, de te is csodálod őt. Felnézel rá, mert van benne valami, ami belőled hiányzik. Tiszteled, hogy ott állhat és jogosnak tartod az őt ünneplő tömeget, mert tudod, hogy lelke legmélyebb részei is megérdemlik a tapsot. Tudod, még akkoris ha Ő nem tudja. Ez a szeretet.

Nyilván mindez akkor nem múlandó, ha a dolog kölcsönös. Ha lát benned valamit a másik, amire Ő ugyanígy felnézhet, és teret adva neked, Ő is hasonlóan ünnepel Téged. De mi van a kételyekkel? A nagy ünnepség közben lehet, hogy másnak is feltűnik micsoda kincs a tiéd. Mi lesz ha az a valaki még jobban illik a te gyémántod mellé? Lehetnek-e kételyek egy szereteten alapuló kapcsolatban? Nehéz kérdés. Megválaszolatlanul leng a levegőben körülöttem. Azt hiszem éppen ezét annyira nehéz valakit szeretni. Ha látod, hogy mi van a birtokodban, és tudod hogy Téged ki tudhat magáénak, könnyen elbizonytalanodsz, hogy vajon elég leszel te ehhez a hatalmas kincshez? Elbírod-e a súlyát annak a mérhetetlen jónak, amit szeretsz? Hát bizony, ha valaki igazán szereti a másikat és nem csak szerelmes, akkor azt hiszem épp itt a kulcs a történethez. Az a fontos, hogy neki jó legyen. Mivel magam elé helyezem, lemondok a félelemről, az esetleges csalódást és fájdalmat önként vállalom, és számolok azzal is, hogy neki más kell, más lesz a legjobb. Fájni fog, de erősebb lesz a boldogság, hogy neki jó, és hogy Ő bizony megérdemli hogy jó legyen neki. Ezért nem lenne helye egy igazi kapcsolatban félelemnek és kételyeknek. Mert a másikat jobban szeretjük önmagunknál, és nem a saját szívünk nagy töréseitől félünk, hanem a másik boldogságának örülünk, ha kell...Ha úgy hozza a sors.