Nézzük hát, mit kéne másképp! :)

1. Nézzünk szét magunk körül, vegyük észre az apró csodákat. Álljunk meg egy percre és időzzünk el szeretteink arcán, vagy a gyönyörűen kivilágított városon, a havas tájon, mindenben próbáljuk meg látni a szépet és az újat. Ne a megszokás börtönéből szemléljük a dolgokat, hanem egy teljesen új perspektívából, így tudjuk igazán megbecsülni azt, amink van.

2. A legszebb ajándék az idő. Szánjunk hát minél több időt azokra, akiket szeretünk. Legalább ilyenkor ne legyen fontosabb a munka, a bevásárlás, a sütés-főzés-mosás vagy bármi más. Persze decemberben a legnehezebb, hiszen mindenkinek sűrű ez az utolsó hónap, de annál inkább szükséges lenne, hogy a tényleg fontos dolgokra koncentráljunk, a múlandó kis hülyeségek helyett.

3. Az ajándékhajsza nem is olyan szörnyű, mint azt sokan gondolják! Van akinek ez a rémálma, mert úgy gondolja lehetetlen beszerezni mindent az utolsó pillanatban, és el se tudja képzelni, hogy mi lenne ajándékok nélkül??? Nos megsúgom, lenne akkor is ünnep, ragyogna az a fa és, ami még fontosabb a szeretet és az egymásra figyelést sem zárja ki, hogy egy ajándékkal több vagy kevesebb van a fa alatt. Vagy, hogy egyáltalán van-e valami ott. No de ha mégis szeretnénk ajándékozni, akkor ezt ne kötelességből tegyük, hanem szívből, ha meg már szívből jön, akkor nincs is olyan nehéz dolgunk, hisz sokszor egy saját készítésű kis csekélységgel többre megyünk mint a toronyóra-lánc kombóval.

4. Utazzunk vissza az időben, akkora, amikor semmi fontosabb nem volt számunkra csak a család, a boldogság, és na jó egy-két szelet finom bejgli vagy mézeskalács. Próbáljuk meg felidézni gyerekkorunkat, és azt a szellemet, ami akkoriban járt át minket az ünnep hatására. Hiszen erről is szól ez az ünnep, hogy mindenkiből a valódi, igazi, gyermek-énjét hozza ki.

5. Arra koncentráljunk, amink van és ne azon keseregjünk, ami hiányzik. Arra ott van az év többi része, mert valljuk be elég gyakran hajlamosak vagyunk rá. Hát akkor, most tudatosan ügyeljünk az ellenkezőjére, azzal, hogy figyelünk a körülöttünk lévőkre, megbecsüljük őket, nem szomorkodunk a múlton, hanem értékeljük a jelent és mindazt, amit adhat nekünk.