A hajad már megint sehogy sem áll, mintha nem állnál a tükör előtt a frizuráddal bíbelődve már vagy egy órája. A sminked egyszerűen nem akar úgy sikerülni, ahogy szeretnéd.  A csípődet figyeled, mintha megint szélesebb lenne, és a hasadon is meglátszik, hogy a hétvégén messze nem a mértékletesség volt a mottód. Fél nyolc elmúlt, hangosan szakítja félbe önsanyargató gondolatmeneted egy csilineglő hang a rádióból. Ideje indulni, kezdődjön a nap!

Voltál már hasonlóképp vele? Érezted már, hogy egy hetek óta várt nagy esemény küszöbén állva inkább elbújnál a világ elől, minthogy kitedd otthonról a lábad? Történt már veled is, hogy alig tudtad rászedni magad, hogy "ilyen fejjel" emberek közé menj? Szinte biztos, hogy igen, és azt hiszem ha csupán néha éled át, akkor még a szerencsés, egészséges nők köreinek büszke képviselőjének mondhatod magad. Persze, azt mindenki tudja, hogy egy nőtől megkérdezni a korát nem illik, hogy harapósak vagyunk a ruhaméretünkre is és még rengeteg olyan bakit is képesek vagyunk felfedezni önmagunkon, amit más egyáltalán nem lát, de számomra az teljesen rémisztően hat, hogy a nők nagy része szinte a betegség szintjén küzd önértékelési problémákkal.

Valószínűleg a baj, hogy olyan ideálképekhez hasonlítjuk magunk, akik valóban nem is léteznek. Sokan ezért a férfiakat hibáztatják, hiszen ők bámulják naphosszat a Playboy agyon retusált képeit, de nem hiszem, hogy ők lennének a fő bűnösök. A média mozgatói, a marketinges szakemberek, akik egy olyan világot táplálnak nap mint nap, ami csak a fantáziánkban él, szinte percről-percre veszik el önbizalmunk és rombolják szét világunkat. A probléma súlyossága nagyobb, mint azt gondolnánk. A tinédzser lányok, ugyanis ebbe születtek bele, ezt látják maguk körül, ergó ezzel akarnak hasonulni, és ez a legveszélyesebb próbálkozásoktól sem riasztja vissza őket.

De mit is várunk egy 15 éves lánytól, ha mi magunk, felnőtt nők sem vagyunk képesek elfogadni, azt a tényt, hogy a TV-n keresztül ránk tukmált "ideális nő" mint fogalom nem létezik. Senki sem lesz a nap 24 órájában szög egyenes vagy épp mesterien göndör fürtökkel megáldva, nem fog a sminkje sem makulátlanul csillogni, és a bronzosító krém is 1-2 óra után fakulni kezd. Magyarázhatjuk mi ezt egy kamasz lánynak, aki csak azt látja, hogy minden nap így vannak beállítva a képernyőn a lányok és ezáltal abban a hitben él, hogy neki is ilyennek kell lennie, mert ez a normális. Nem is ások mélyebbre, mert tényleg nem kell ehhez kamasznak lenni. Azt hiszem szinte az összes nőben megfordult már az a kétség, hogy Ő nem elég jó. Miért nem áll úgy a hajam? Miért nem sikerül az a fajta smink? Miért ekkora a fenekem? Miért ilyen miteszeres a bőröm? Miért nincs olyan jó fotogén arcom? Most akkor megsúgok egy nagy "titkot" : Azok a lányok, akikhez önmagunkat hasonlítgatjuk, mit ad Isten, valójában nem is léteznek. Abban a pár percben egy jól megcsinált bábuként mosolyognak ránk, fel nem mérve ezzel a következményeket, amit egy másik lány vagy épp felnőtt nő lelkében akaratlanul is okozhatnak. Lehet, hogy Te azt mondod, rád nincsenek igazán hatással, teszel erre az egészre, de azt hiszem ez olyan alattomos kórként terjed, hogy de bizony van! Észre sem vesszük a ráhatást, csak azt érezzük, hogy valami nem jó, valami nem működik, valami nem én vagyok. Hajszolunk egy képet, eleget akarunk tenni az elvárásoknak, miközben azt sem tudjuk miért olyan fontos ez, honnan vesszük ezt az értelmetlen mintát? 

Nos, jó tanács minden nőnek, hogyha még nem ébredt erre rá, akkor tegye meg minél előbb és nézzen magába! Az, hogy napi szinten nem érzi valaki jól magát a bőrében, már egy betegség. Egy súlyos és sajnos igen általános betegség, amit a médiából áramló hazugságtömeg idézett elő. A legtöbb, amit tehetünk ez ellen, hogy tisztában vagyunk önmagunkkal, adottságainkkal és képességeinkkel és ezeknek megfelelően kihozzuk magunkból az éppen aktuális maximumot, mert hogy vannak rossz napok mikor bizony a hajunk sehogy sem fog állni, de igenis vannak mosolygós, szép időszakok is, amikor észre kell vennünk, hogy még smink nélkül is gyönyörűek vagyunk! Ez utóbbiból kell többnek lenni! Azt hiszem, ha tudjuk hogy kik vagyunk és nem akarunk más bőrébe bújva egy idealizált nem létező világban élni, akkor ennek mennie is kell. Épp az fog tökéletessé tenni, hogy van jó pár tökéletlen tulajdonságod, ami által Te magad vagy egy megismételhetetlen igazi.